Életünk során mindannyian kaptunk már megjegyzéseket az alakunkra, a viselkedésünkre vagy az érdeklődési körünkre. Van, hogy ezeket a számunkra bántó mondatokat a jószándék vezérli, sőt, talán még hasznunkra is válnak, ugyanakkor ezek mégiscsak bántások, amelyek mély nyomot hagynak a lelkünkben. Hol ér véget a jószándék és hol kezdődik a bántalmazás? Milyen hatása van a gyerekkori sérüléseknek a felnőtt énünkre? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Budavári Fülöp, tartalomgyártó vendégeivel a Westend Tetőkertben. Sziládi Hedvig Andreával, a Self Brand Academy alapítójával, business coach-csal és ifjúsági mentorral, Járai Máté színésszel és Hevesi Kriszta pszichológussal, egyetemi adjunktussal alaposan és kendőzetlenül járták végig a témát.
„Én duci kisgyerek voltam, emiatt pedig rengeteg bántást kaptam” – vezette fel a témát Budavári Fülöp, aki szerint ő a gyerekkorában elszenvedett beszólások miatt a mai napig túlkompenzál. Valóban, heti hét nap többször is edzeni, hogy formában maradjunk már nevezhető túlkompenzálásnak, ugyanakkor Fülöp szerint ez viszi őt előre. Az a kisfiú még mindig ott él benne, és emlékszik arra, mit érzett, amikor az alakja miatt bántották. Pedig ma már ismert és népszerű influencer, ugyanakkor még a követői között is akad, aki visszaél azzal, hogy ez számára fájó pont. Hevesi Kriszta szerint a kortárs bántalmazás, a cyber bullying egy olyan téma, amely mellett nem mehetünk el. Az online felületek, a Social Media egyre nagyobb teret engednek ennek, különösen a kamaszok körében, a gyerekkori bántalmazások pedig egy életre kihatnak. De nem csak a gyerekeket érinti a bántalmazás, ez ugyanis éppúgy jelen van a munkahelyeken is, mint az iskolában. Az azonban, hogy ezek mennyire befolyásolják a későbbi életünket, nagyban függ attól is, hogy hogyan kezeljük, hogyan tudjuk feldolgozni a minket ért traumákat. Ez mindenkinél eltér, ugyanakkor ezen a ponton mindenképpen fontos kiemelni, hogy éppen ez az, ami miatt soha nem szabad elbagatellizálnunk, ha valaki megosztja velünk a problémáit: mindenkinek a saját szubjektív megélése a fontos.
A kerekasztal-beszélgetés során világossá vált, hogy a meghívott vendégek mindegyike élt már át valamilyen bántalmazást az élete során. Ami azonban még érdekesebb, hogy a beszélgetést hallgatva valószínűleg sokan a közönség soraiból is rájöttek, hogy őket is érte már ilyen. Néha talán észre sem vettük, nem annak gondoltuk, magunkat okoltuk, nem beszéltünk róla. De megtörtént, még ha el is temettük magunkban, és azóta is kihat ránk. Járai Máté például egész életében törekedett arra, hogy felvállalja az őt ért bántalmazásokat, hiszen, ha ezzel eléri, hogy akár csak egy ember is úgy érzi, nincs egyedül, már megérte. És biztos, hogy sokan szenvednek például a szülői szeretet hiányától, vagy a munkahelyen előforduló, indulatos vezetők odavágott megjegyzéseitől.
A bántalmazásnak több fajtája létezik:
- fizikai
- szexuális
- érzelmi
- és az elhanyagolás
Sziládi Hedvig úgy véli, a legfontosabb, hogy edukáljuk a fiatalokat, hogy felismerjék és kezelni tudják az őket ért bántalmazásokat. Sokszor ugyanis nem ismerjük fel ezeknek a rejtett formáit, így feldolgozni sem tudjuk őket a megfelelő módon. Ráadásul nem elhanyagolható tény az sem, hogy sokszor a bántalmazó maga is bántalmazott, aki azért viselkedik úgy, mert benne is aktiválódott az a bizonyos trauma. Hevesi Kriszta szerint éppen ezért igaz az az idézet, hogy „ha megismered egy másik ember élettörténetét, megszereted”. Ez persze nem jogosít fel senkit a bántalmazásra, de a megoldáshoz közelebb vihet minket. Néha ugyanis az is elég, ha feltesszük a kérdést: mire emlékeztet téged ez az érzés, ami miatt így reagálsz?
Egy dolog biztos: mi most egy kicsit valóban megismerhettük ezt a négy fantasztikus embert, akik kiálltak elénk és segítő szándékkal megosztották velünk a történetüket. Az pedig nem kérdés, hogy megszerettük őket.
Amennyiben úgy érzed, bántalmazás áldozata vagy, ne félj szakemberhez fordulni!
Ne maradj le a fontos információkról, töltsd le a Westend applikációt!
Letöltöm a Westend Appot